Négy napot töltöttünk a Przemysl közelében fekvő gyönyörű reneszánsz kastélyban magyar és lengyel fiatalok. Bár a rossz idő miatt keveset láttunk az egyébként szintén gyönyörű parkból, nem unatkoztunk – egész nap programunk volt. Reggel nyolckor már megérkeztünk reggelizni, este tízig pedig konferencia-beszélgetéseken, városnézésen, filmnézésen vettünk részt.
Az első nap utazással telt. A magyar csapat kora reggel indult Budapestről és hosszú utazás után délután négy körül megérkezett Krasiczynbe, ahol pompás ebéd várt minket. Ebéd után Krzysztof Szczerba megnyitotta A barátság parlamentjei című fotó kiállítást, majd közösen megnéztük a Wacław Felczakról szóló filmet, akinek nevét viseli a lengyelországi Felczak Intézet (neki köszönhetően vettünk részt ezen a konferencián) és a magyarországi Felczak Alapítvány. Olyan emberek elbeszélései alapján ismerhettük meg alakját, akik személyesen ismerték, tanítványai, barátai voltak. Fellépett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kórusa, a napot közös vacsora zárta. Fáradtan értünk przemysli szállodánkba, ahol kényelmes szobák vártak minket.
Pénteken a reggeli után Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója megnyitotta a konferenciát. Az első előadáson a közös múltról hallhattunk mindkét ország szemszögéből. A magyar oldalról Kovács István, a lengyel oldalról Jan Draus beszélt. Egy rövid kávészünet után a rendszerváltozásról, annak sikereiről és kudarcairól folyt a beszélgetés Szabó Dávid vezetésével. Minden szünet előtt a közönségnek volt lehetősége kérdezni, így a beszélgetések kiterjedtek a résztvevőkre is. Ebéd után buszokra szálltunk, először Przemsyl erődrendszerének két fontos pontját néztük meg, testközelbe került az első világháború világa és az ukrán-lengyel határ. Ez után elmentünk az osztrák-magyar katonai temetőbe, mécseseket gyújtottunk és elénekeltük a magyar és a lengyel himnuszokat. Ismét buszra szálltunk és bementünk a város központjába, ahol volt alkalmunk kicsit sétálni és meginni egy forralt bort. Két idegenvezetőnk a Przemysli Svejk, a Derék Katona Baráti Társaság tagja volt (Svejknek szobra van a város főterén, emlékezteti az arra járót a derék katona przemysli kalandjára), a magyaroknak két tolmács fordított, akiknek ezúton is köszönjük áldozatos munkáját. Vacsora után megnéztük Krzysztof Zanussi Persona non grata című filmjét.
Szombaton az első konferencia egy könyvbemutató volt: Paweł Lisicki A Dzsihád és Nyugat öngyilkossága című könyvéről beszélgettünk. Ezt követte egy eszmecsere Lengyelország és Magyország helyzetéről és lehetőségeiről az Európai Unión belül, Bohár Ádám, Grzegorz Nieradka, Maciej Wolny és Olivier Bault beszélgetett. Egy rövid szünet után, amikor lehetőség nyílt beszélgetni az előadókkal, Szabó Dávid bemutatott egy friss magyarországi közvélemény-kutatást a lengyelek megítélésről. Megtudtuk, hogy általában a fiatalok jobban ismerik Lengyelországot, mint az idősebbek, és azt is, hogy még így is nagyon keveset tudnak Lengyelországról, tehát van miben feljődni. Az ebédet követő szabadidőben a résztvevők beszélgethettek egymással egy-egy kávé, tea mellett. Amikor megérkezett Marek Kuchinski, a Szejm elnöke és Kövér László magyar országgyűlési elnök úr, közös fénykép készült a kastély impozáns lépcsőin, majd a házelnök urak beszéltek arról, hogy „miért érdemes akarni”, hogy hogyan lettek politikusok, és mit gondolnak az aktuális kérdésekről. A terem zsúfolásig megtelt, mégis kellemes, családias hangulat alakult ki a konferencia-teremben. A beszélgetés után az udvaron felállított sátorban meghallgattuk Joszko Broda koncertjét. A koncertet vacsora és buli követte, együtt táncolt, énekelt a magyar-lengyel ifjúság. Fáradtan ért vissza mindenki a szállásra.
Vasárnap reggel elmentünk a przemysli bazilikába közös szentmisére, amin részt vett Marek Kuchinski is. A mise után már csak pakolásra volt idő, és indultunk haza. Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap. Reméljük, lesz még rá lehetőségünk, hogy találkozhassunk egymással és a lengyel-magyar barátságot, amit őseink megőrizték nekünk, fenntartsuk, építsük és továbbadjuk, mert ez most a mi feladatunk, a fiataloké.
Anna Lenke Szesztay
